Edzőink: Gödör Bence

Sorozatunk második részében egy fiatal, a pályája elején járó kapust mutatunk be nektek. A több éve visszajáró táborlakóinknak már nem kell bemutatni a jelenleg az NB 1-ben hálóőrként pallérozódó és vitézkedő Gödör Bencét. Ő az, aki tudása mellett humorával is tudja bíztatni és motiválni a rábízott kapusokat. Remekül találja meg a hangot a kapuspalántákkal és fiatal kora ellenére komoly tekintélye van a gyerekek között. 

 

Mióta foglalkozol a kézilabdával? Mikor döntötted el, hogy kapus leszel?

Emlékeim szerint az általános iskola 3. osztályában kezdtem el kézilabda edzésekre járni, az unokatesóm hívására. Már az első edzéstől kezdve megfogott nagyon a játék, azóta itt vagyok. A kézilabdázást megelőzően is kapus voltam csak a fociban. Ahogy mondani szokták mindenki focistának születik, de van, aki tovább lép. A viccet félretéve, kézenfekvő volt a poszton maradás. Egy ideig ki szerettek volna hozni a bal kezem miatt a mezőnybe, de nem engedtem a csábításnak, jó döntést hoztam.

Hol ismerkedtél meg a kézilabdával? Merre vitt az utad tovább?

Sárbogárdon kezdtem el játszani az ottani iskolában, majd 12 éves koromban az Éles Kézisulihoz kerültem. Innen kerültem a Telekom Veszprém akadémiájára, ahonnan a Gyöngyösiek csábítottak magukhoz. A Koronavírus járvány alatt a Feröer-Szigeteken játszottam egy évet, utána 2 szezont húztam le az osztrák első osztályban a Roomz Jags Vöslau csapatában. A külföldi tapasztalat gyűjtés után a Fejér-Bál Veszprém játékosa lettem és vagyok jelenleg is.

Mi indított arra, hogy edző legyél, hol kezdted el az edzősködés alapjaival az ismerkedést?

Nekem a fő motiváció az az, hogy vissza tudjak adni a gyerekeknek valamit abból, amit én tanulok/tanultam. Megszerettetni a játékot velük, és fokozatosan megtanítani nekik a kapusposzt alapjait.

A Feröer Szigeteken kezdtem el tanítani a kis kapusok nevelését. Itt a 14 éves kor alatti gyerkőcökkel foglalkoztam, heti 2 alkalommal.

Mit látsz a mai fiatalokban, hogyan látod őket akár a gyermekkori önmagadhoz képest?          

Én azért nem olyan régen voltam ilyen „kicsi” 18 éves gyerek, csak hat évvel évvel ezelőtt. Ennek ellenére is érzek különbséget. Igaz, már minket is „sújtott” az internet világa, de nem befolyásolta még úgy az életünket. Annak ellenére, hogy most sokkal jobban kinyílt a világ legalább ugyanannyi hasznot is hozhat a fiataloknak, mint amennyi veszélyt rejteget. Szerintem, ha okosan használják ki az internet világában rejlő lehetőségeket, akkor óriási lehetőség kapujában áll a következő generáció. Ebbe az irányba halad a világ. 

Végül mit üzensz a fiatal kézilabdás növendékeknek azon belül is a hálóőröknek?

Az egyetlen dolog, ami fontos, hogy a gyermek önmaga legyen, és a belső motiváció vezérelje, hogy szeressen ott lenni. Merjenek hibázni és higyjenek abban, hogy bármire képesek lehetnek, a határ a csillagos ég.