Csapatunk új tagja Schneck Réka

Kérem fogadjátok sok szeretettel az edzői team új tagjának, Schneck Rékának bemutatkozását.

 

1.     Mióta foglalkozol a kézilabdával? Mikor döntötted el, hogy kapus leszel?

8 éves korom óta, de mondhatom, hogy az anyatejjel szívtam magamba a kézilabdát, mivel édesanyám is kézilabdázott. Az első lépések megtétele után már nővéremmel a labdát bűvöltük babázás helyett. Így nem is csoda, hogy a kézilabdapályán maradtam, de mondhatnám azt is, hogy családi hagyományt folytatom tovább. Mint mindenki, én is mezőnyjátékosként kezdtem, de egy-két év után betévedtem a kapuba és ott ragadtam. Azóta sem bántam meg döntésemet. 

 

2.     Hol, merre kézilabdáztál, kézilabdázol, edzősködsz?

Jelenleg külföldön, Ausztria első osztályú csapatában kézilabdázom és mellette a felnőtt és az utánpótláskorú kapusok képzését végzem. Nagyon hálás feladatnak tartom a gyermekekkel való munkát.

Odahaza Magyarországon az NB-1-ben több egyesületnél védtem csapatom kapuját. Az MTK Budapestnél nevelkedtem, majd a Motherson Mosonmagyaróvár KC csapatához kerültem. Az itt eltöltött szép évek után még az Érd, a Vasas és a Szombathely csapatainál játszottam. Szombathelyen ismerkedtem meg és kezdtem el kézilabda kapusedzőként dolgozni. 

 

3.     Hol és mikor kezdtél el edzőként dolgozni?  Mi indított arra, hogy edző    legyél?

Mint már említettem, az edzői munkát a szombathelyi éveim alatt kezdtem el az utánpótlásban. Nálam egy felkéréssel kezdődött az egész, melyet nagy örömmel fogadtam és kezdtem el. Motivációt jelentett, hogy tapasztalataimat, tudásomat átadhatom a jövő kapus generációjának. A gyerekekkel hamar megtaláltam a közös hangot, amelynek köszönhetően eredményes és sikeres munkát tudtunk végezni. Miután jelenlegi csapatomhoz kerültem, aktív kézilabdakapusként nemcsak a felnőtt kapusokkal foglalkozom, hanem a gyermekek képzése is a feladataim közé tartozik.

 

4.     Miért éppen a fiatalok?

A gyerekek olyanok, mint egy csemetefácska, amely a gondos, jó kertész metszéseinek, irányításának eredményeként hozza meg bő termését mikorra termővé válik. Valahogy így van ez a gyerekeknél is. A jól és időben lerakott alapok, a meghozott döntések, nevelési iránymutatások egész pályafutásuk során elkísérik őket és meghatározzák azt, hogy mennyi tudást lehet még rájuk helyezni. Ezért úgy gondolom, hogy a gyerekekkel végzett munka nagy felelőséggel jár. Motivációt jelent számomra, hogy nyomon tudom követni fejlődésüket, a kialakuló sajátos stílusukat.

 

5.     Mit látsz a mai fiatalokban, hogyan látod őket akár a gyermekkori önmagadhoz képest?

Eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, hogy egyre több lehetőségük van a mai fiatal       generációnak. Ez megmutatkozik a rendelkezésükre álló eszközökben, a szakember gárdában, valamint az egyre több és jobb egyéni képzési lehetőségekben, mint pl. ez a tábor is. A mi időnkben ezen lehetőségek, eszközök még nem, vagy csak kevésbé álltak a rendelkezésünkre. Nekik már „csak” a szorgalmukat és kitartásukat kell hozzáadni. A mai fiatalok, úgy látom szorgalmasak és eléggé céltudatosak, amelynek személy szerint nagyon örülök! Így a munka is sokkal könnyebb és hatékonyabb.

 

6.     Számodra milyen az ideális sportoló, akivel jól és hatékonyan tudsz együtt dolgozni?

Szerintem mindig kell egy kis csibészség, de fontos az alázat és szorgalom. Fontosnak tartom továbbá, hogy legyen meg az a szükséges plusz, azaz az X faktor. Mit értek ez alatt? Az edzésen túl mutató önszorgalomból elvégzett feladatokat. Legyen az futás, úszás, jóga vagy csak egy meditáció az edzések után, mellyel végig gondolja az adott edzésen elvégzett feladatok fontosságát. Ez a plusz kell ahhoz szerintem, hogy kilépjen a sorból és több lehessen, mint kortársai.

 

7.     Végül mit üzensz a fiatal kézilabdás növendékeknek azon belül is a hálóőröknek?

Az álmainkért küzdeni kell, melyet Önként feladni nem szabad. Akármilyen rögös is az út, az azért van, hogy legyőzzük, mellyel mindig csak többek leszünk.

 A tehetség egy adomány mely önmagában nem elég, megkönnyíti az utat, de a hozzáadott szorgalom és alázatosság nélkül vajmi keveset ér.