Fiatalosság, lendületesség

Számomra öröm, hogy egyre több fiatal, ambiciózus kézilabda kapusedző kerül a pályára és adja át tudását, tapasztalatát a holnap reménységeinek! A múlt év végén találkoztam a pálya szélén egy ilyen, már-már szemtelenül fiatal kapusedzővel, akinek fiatal kora ellenére, már sok fiatal tehetség került ki kezei közül. A pálya szélén és az edzéseken látott munkája, kapcsolata a gyerekekkel, megfogott. Innen már nem menthette meg senki, hogy meghívást kapjon a 9. kézilabdakapus tábor edzői team-jébe!

Ő Lakatos Tamás kézilabda kapusedző!

 

Mióta foglalkozol a kézilabdával? Mikor döntötted el, hogy kapus leszel?

14 éves koromban a gimnáziumi osztálytársaim csábítottak át a futballpályáról a kézilabdapályára. Ha jól emlékszem, egy évet sem töltöttem a mezőnybe, amikor az egyik edzésünkön nem volt kapus. A csapattársam, akivel együtt fociztunk megkért, hogy álljak be a kapuba, mert fociba is volt rá alkalom. Az edzés után Szoboszlai István edzőm csak annyit mondott: "Holnaptól hosszú gatya." Ez volt az a pillanat, mikor akarva-akaratlanul a kapuba kötöttem ki és egyszer sem akartam otthagyni. 

Hol, merre kézilabdáztál, kézilabdázol esetleg edzősködsz?

A Várpalotai Bányász SK-nál kezdtem meg pályafutásomat. 1 év Alba Regia KSE kitérőt eltekintve, itt játszottam 22 éves koromig. Imádtam ezt a csapatot olyan volt, mint egy második család. Ha egyszer elmennél egy Bányász meccsre, egyből beleszeretnél az atmoszférába. Az NB1/B-s csapatunk sajnos teljesen széthullott és mivel szerettem volna még ezen a szinten játszani, átigazoltam Százhalombattára, ahol teljesen új csapatot építettek. Nagyon sokat tanultam ebben az évbe, mint játékos és mint edző is. Százhalombatta után megkeresett az Alba Regia, hogy térjek vissza hozzájuk, viszont ismét csak 1 évet maradtam, mert nagyon visszavágytam Várpalotára. Az utolsó néhány szezonomat itthon játszottam le. Jelenleg a veszprémi Pannon SE-nél vagyok kapusedző és az MKSZ által indított Komplex Tehetség kutató Programban is ténykedtem az elmúlt évben, ahol az egyéni képzés volt a középpontban. 

Aktív pályafutásod után mi indított arra, hogy edző legyél?

18 éves koromban Szedlák Tamás volt az edzőm, aki nagy hatással volt a teljesítményem és személyiségem fejlődésére és ekkor döntöttem el, hogy én is edző szeretnék lenni, aki segíteni tud a gyerekeknek és felnőtteknek, hogy ki tudják hozni magukból a maximumot és ugyanolyan szép dolgokat éljenek meg a kézilabda pályán, mint ami nekem is megadatott. 

Kik terelgettek pályádon?

Szerencsésnek mondhatom magam mert olyan kapusedzőim voltak, mint Szedlák Tamás, Dolezsál Károly és nem utolsó sorban Bartalos Béla, akik mind megerősítettek abbéli szándékomban, hogy akarjak kézilabda kapusedző lenni. 

Miért éppen a fiatalok?

Az utánpótláskorú és a fiatal felnőtt kapusokban még megvan az a tűz, ami ahhoz kell, hogy lépésről lépésre jobbá akarjanak válni. Hatalmas fejlődésre képesek akkor, ha megfelelő edzésmunkát végeznek és megfizethetetlen az élmény, mikor látni rajtuk az örömöt, hogy sikerül egy ziccer vagy éppen egy 7 méteres védés, amellyel hozzájárulnak csapatuk győzelméhez, diadalához. 

Mit látsz a mai fiatalokban, hogyan látod őket akár a gyermekkori önmagadhoz képest?

Sokkal több lehetőségük van, mint amennyi nekünk volt, viszont ezzel egyhuzamban azt is tapasztaltam már, hogy nem értékelik a sok lehetőséget. De ahogy mindig, a mai fiataloknál is vannak olyan játékosok, akik céltudatosak és komoly terveik vannak ezzel a sporttal. 

Számodra milyen az ideális sportoló, akivel jól és hatékonyan tudsz együtt dolgozni?

Nagyon szeretem, ha egy kapusnak erős jelleme van és karakter tud lenni a csapatban, aki megfogadja a tanácsokat és igyekszik beépíteni a stílusába. Emellett pedig a legfontosabb, hogy edzéseken, ha kell átmegy a betonfalon is, meccsen pedig azt látom rajta, hogy az utolsó utáni labdát is meg akarja fogni. Ez a mentalitás az, amit nem lehet tanítani és ami előre fogja vinni a fejlődésben. 

Végül mit üzensz a fiatal kézilabdás növendékeknek azon belül is a hálóőröknek?

Mindig bízz magadban, a csapatodban és az edződben. Edzésen úgy dolgozz, hogy edzés végén azt érezd, hogy igen, én ma megtettem mindent. Ha ezt az energiát teszed bele minden edzésbe, akkor az vissza fog köszönni a mérkőzéseken. Ne feledd, ez egy játék és élvezni kell, mikor a pályán vagy.