Pedagógusaink: Kohár Frida

„Az, hogy látom a gyermekek arcán az elégedettséget, az örömet. Amikor a „nagyok” beülnek hozzám és „csacsognak”, elmondják, hogy mit gondolnak a táborról, az emberekről. Jó érzés, hogy a bizalmukba fogadnak. Most már nem egy visszatérő táborlakónk van, akik 10-12 éves első alkalommal táborunkba és most már 17-18 évesek. Érdekes látni, ahogy...” 

A tábor motorját, vezető pedagógusát Fridát mutatom be.

 

Frida hadd kérjelek meg mutatkozz be, mond el pár szóban, amit fontosnak tartasz magadról elmondani?

Diplomámat a SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karán egészségtan-tanár szakon szereztem meg. Pályámat mégis a Veszprémi Rendőr-főkapitányság Egészségügyi Osztályán kezdtem el. Végül pedig a Rendőrtiszti Főiskolán igazságügyi írásszakértő végzettséget szereztem, főállásban jelenleg is ezzel foglalkozom.

Már 10 éve gyakorló „kézilabdakapusanyu” vagyok. 8 évvel ezelőtt jött az első tábor ötlete, teljesen természetes volt, hogy én leszek az a személy, aki gyerekekkel lesz a nap 24 órájában. 

Te vagy a tábor vezető pedagógusa, a tyúkanyó, és a „kegyetlen” szabályokat betartató mumus. Te irányítod a háttérben, hogy melyik csoport hol és mikor legyen ott ahol és készüljön fel a következő programra. Hogy is van ez?

Még az első tábor ideje alatt megszületett az esti jelmondat „10 órakor saját szoba, saját ágy!” Aztán jött még a „10 után nincs zene!” és „Na jó, beszélgetni lehet, de csak halkan!” Tudom, hogy egy mai 15-16 éves 10 órakor még nem alszik, de akkor is legyen nyugalmi állapotban. Fontosnak tartom, hogy a napi két edzés után, meglegyen a megfelelő minőségű és mennyiségű pihenés is. Fontos, mert 5 napon keresztül, napi két edzésen helyt kell állniuk, csak így van értelme a táborban végzett munkának. Ide a kapusok elsősorban tanulni jönnek és csak másodízben szórakozni. 

A házirendet pedagógus kollégáimmal mi állítottuk fel az edzéseken kívüli időre. Ez hosszú évek óta jól működik, melyet szinte minden a gyermek elfogad, hiszen Ők is tudják jól, hogy ez az Ő érdekükben történik. Csak azt kérem tőlük, amit a saját gyermekeimtől is. 

Fontos megemlítenem, hogy napközben az edzők és a terapeutákon kívül még két pedagógus foglalkozik a sportolókkal, valamint 4 fő közösségi szolgálaton lévő diák is segíti munkámat. 

Mit látsz a mai fiatalokban? Mit emelnél ki velük kapcsolatban?

A mai fiatalokat rengeteg külső hatás éri. De azt látom, hogy a kézilabdakapus gyermekek nagyon jól szűrik az információkat és csak a hasznos dolgokat fogadják be. A sport által ők fegyelmezettebbek, kiegyensúlyozottabbak, mint a nem sportoló kortársaik.

Honnan van ez a rengeteg energiád és ez a lelkesedésed a tábor és a táborlakók iránt?

Röviden: a gyermekekből. A tábor előrehaladtával egyre több energiám lesz.

Mi motivál évről évre, hogy elvégezd ezt az igencsak felelősségteljes munkát?

Az, hogy látom a gyermekek arcán az elégedettséget, az örömet. Amikor a „nagyok” beülnek hozzám és „csacsognak”, elmondják, hogy mit gondolnak a táborról, az emberekről. Jó érzés, hogy a bizalmukba fogadnak. Jó látni, ahogy a gyermekek felnőnek. Most már nem egy visszatérő táborlakónk van, akik 10-12 éves kezdtek nálunk és most már 17-18 évesek. Érdekes látni, ahogy 10 éves a szolid, visszafogott, félszeg gyermekből, hogy lesz 16-17 évesen érett, felelősen gondolkodó sportoló kisfelnőtt.

Jövőre?

Július első hetében várok mindenkit szeretettel!